Ma este

nem megyek sehova, pedig... ma volt Quimby, mostanság pedig Frenk lép fel itt a városban, zenés verselés, verses zenélés, költészetnap, nem mindennapi előadások, és mégis itthon ülök a laptopom mellett. Quimby iszonyat jó lett volna, de mire kiderült, hogy kivel tudnék menni, már nem kaptunk rá jegyet, bármilyen lelkesek is voltunk, Frenkre + nem igazán akadt jelentkező, nem-szeretés és tanulás + hasonlók miatt, szóval max. marad az itthoni zenehallgatás. Pedig jó lett volna.
Frenket is nagyon bírom, nem hétköznapi figura, az biztos. Ez a szeretet még valahol a gimis évek Hiperkarma-korszakában gyökerezik, azóta pedig újjászületett a Budapest Bár kapcsán, amihez végülis a Quimby-rajongásom is köthető.

Arra gondoltam, végezetül megosztok veletek egy zenét, belinkelek 1 Frenket, de amit akartam, sehol nem találom... :( kárpótlásul lesz dalszöveg, bár zene nélkül nem az igazi. Meg nem is feltétlenül vidám, de kell ilyen is. Ízelítőt pedig találtok itt, és a honlapján is - hátha valakit érdekel. A Quimby-t pedig nem kell magyaráznom, ugye?! :)

Frenk : Ma este

Ma este nem megyek sehova

Pedig felejtőt nyomnék az agyamba
Felejteném a hideg szobát
A rohadt fákat a tél szagát

Ma este nem megyek sehova
Pedig felejtőt tolnék a torkomba
Felejteném az emlékeket
Eljegyezném az életet

Inkább itthon maradok
És nézem a négy falat
Aztán fülembe kattog az űrvonat
Jobb most nekem így
Jobb most neked így

Ma éjjel nem megyek sehova
Pedig felejtőt tolnék az agyamba
Felejteném a tarka tavaszt
A fáradt őszt a csaló nyarat

Ma éjjel nem megyek le oda
A barátok nem húznak sehova
Pedig felejteném azt a szennyes lelket
Ami benned van és dédelget

Inkább itthon maradok
És nézem a négy falat
Aztán fülembe kattog az űrvonat
Jobb most nekem így
Jobb most neked így