2010. szeptember 16., csütörtök

Gondolatok

Elég sok dolog kavarog most a fejemben, kellemes dolgok és kevésbé pozitívak, de összességében most inkább vagyok vidám és jókedvű, mint depis.
Mint látjátok, szabadidőm és energiám nem lett sokkal több a blogolásra, kreatív alkotásra, eddig valahogy nem éreztem a késztetést, most már azért alakul a dolog, jönnek a fejembe az ötletek, lehet, hogy ha kicsit lazább lesz a 7végém, végre születik 1-2 új darab. Éppen ma találkoztam néhány barátnőmmel (kb ezer év után - tudom, ez kicsit az én hibám is...), és kaptam 1-2 kedves szót a korábbi alkotásaimmal és a bloggal kapcsolatban, azt hiszem, ez is ad majd egy kis új lendületet. :)
Amúgy egy biztos, nem unatkozom mostanában, a tanévkezdés elég sok melóval jár idén is, van mit szervezni a suliban. Aztán München után elkezdtem kondizni járni egyik barátnőmmel, heti 2(-3) alkalommal megyünk le, jókat szórakozunk az önjelölt sztár-body-builder-eken, de azért közben csinálgatjuk a kis feladatainkat is :)
Hétvégenként általában találkozok a legjobb barátokkal, haverokkal, beülünk, iszogatunk, beszélgetünk, néha csapódnak jófej(re részegedett) ismerősök, jól elvagyunk, ezeken az estéken tudok igazán kikapcsolni, még ha sokszor szóba is kerül a meló, a suli ilyenkor is...
Az augusztus 20-i hétvégén anyával Szegeden voltunk 3 napot, nagyon jó volt, városnéztünk, tűzijátékot a rakpartról, vadasparkot, növénykertet, víztornyot, kivilágított várost, szép és jó volt minden :)









Az elmúlt 7végét pedig Pesten töltöttem, eredetileg nagybandával-állatkertezős 7végét terveztünk, hát ez hellyel-közzel sikerült, nagy bandával (részben a "müncheni" csajokkal) mentünk bulizni (a szőke herceggel még mindig nem sikerült találkoznom), aztán volt egy kis vásárolgatós-nézelődős-3D-mozizós délutánunk, majd egy esős futamunk az éjszakai futáson, de mindent sikerült túlélnünk :) vasárnap du. pedig az állatkertbe is sikerült kijutnunk, szép, napsütéses időben, csak kár, hogy elég kevés időnk volt rá.
Amúgy furcsa dolog ez, a barátokkal együtt lógni, nézni őket, hallgatni, ahogy a pasijukról, a párkapcsolatukról beszélnek, megélik azt, néha ez nagyon le tud törni, na nem azért, mert nem örülök annak, hogy a számomra kedves emberek boldogok, végre, újra, folyamatosan, csak ettől én valahogy még nyomorultabbnak érzem magam, hogy én nem tudok "felmutatni" egy épkézláb kapcsolatot, pedig annyira szeretnék... csak valahogy nem akar menni a dolog. vagy jönni... vagy izé... vagy valamit biztosan rosszul csinálok... nem tudom...
aztán máskor meg tök boldogan elvagyok azokkal az emberekkel, akik vannak nekem, akik körülöttem vannak, barátok, ismerősök, munkatársak, ilyesmi. jó, hogy vannak olyan napok, amikor az ember érzi, hogy szeretik, hogy sokan gondolnak rá, ilyen volt pl. most a névnapom, feltöltött energiával, hogy kaptam sms-eket, e-képeslapot, szóbeli köszöntéseket, és még olyanok is írtak, akikről nem is hittem... vagyis azon annyira nem lepődök meg, hogy gondolt rám (vagy igen?!), de hogy még írt is... :) szóval vannak ilyen kellemes élmények is, amik kellenek ahhoz, hogy ne depizzek be, amikor rosszabb passzban vagyok, de azért majdcsak kibírom, bár remélem, olyan nagyon sokáig nem kell szenvednem...
Na jó, azt hiszem, itt sem szenvedek tovább (és szenvedtetlek titeket), inkább elteszem magam aludni, hátha álmodok valami pozitív fordulatot :) ami valóra is válhatna. legalábbis jó hinni benne. a csodában és a szőke hercegben. :) :) :) :) :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése